Várom már az őszt, a napfényben sütkérező faleveleket. A vadgesztenyéket a fények játékát. Korán felkeltem, majd kinéztem az ablakon és láttam, hogy a Nap nem tartott velem. Ugyan felkelt, de kényelmes visszament aludni a szürke felhők közé. Én azért elmentem a Deák térre, gondoltam szerencsém lesz. Nem lett, viszont esőcseppes gesztenyét sikerült: Volt még rózsa és vadrózsa bokor is:
Mikor már otthon az ebédet főztem valami gyanús lett nekem. Napfény szűrődött be az ablakon. Gyorsan el is indultam a Nyugat–Magyarországi Egyetem Botanikus kertjébe egy rövidke sétára. Itt már visszavonhatatlanul ősz van. Csodálatos színekkel Hangulatos sétautakkal Mesés virágokkal Romantikus kapuval: Növényzetből nincs hiány 🙂