Kedd délután

Nos, nincs mentségem…. Napsugarat, repcét, pipacsot, esetleg szivárványt szerettem volna fotózni. Persze egy kis csúszás lett a programban és sok-sok véletlen. Így láthattam birkákat, Benike meg is nézte közelebbről. Sőt, ma született bárányt is láttunk.

Persze nem adtam fel az eredeti tervem, ezért kerestünk egy kis repce-földet.

Viszont az út szélén a térdig érő fűben kommandózva megtaláltam az első pipacsot Sopronban, ami fotózható közelségben volt számomra.

Éppen koncentrálok, amikor ismerős autót látok. Pontosabban autón feliratot. Gondoltam kipattanok a fűből és integetek lelkesen. Szembe találtam magamat két kifejező szempárral.
Azt olvastam ki belőle:
Ennek meg mi baja van???

Aztán később beszéltünk is telefonon. Nem értették. Eső után, hatalmas fűben, út mentén, majd integetve (kétségbeesettnek tűnt) mit akarhatok. Ezek után még két kolléga ment el mellettem, miközben további virágokat próbáltam megörökíteni eső után. 

Ennek eredményeképpen még egy ismeretlen férfi megkérdezte, hogy jól vagyok-e?! Gonolom a méteres fűben a körforgalom közepén nem szokás tölteni a kedd késő délutánt.

Mindenki tanácsát megfogadva inkább hazajöttem 🙂

Életem első blogbejegyzése

Csak úgy eszembe jutott, lehet, hogy az esős időjárás miatt.Nem vagyok menedékház. Nem lehet csak befutni a viharban, esőben oltalomért, jó szóért….aztán amikor kisüt a nap és szivárvány pompázik az égbolton, akkor továbbállni és letagadni, hogy miért is nem áztam meg és hogy is menekültem meg