Október utolsó napján, végre napfényt láthattunk. Nem az első péntek délután, amit az Erzsébet-kertben töltöttünk Benivel.
Ezért a fotóért hasaltam egy kicsit az avarban 🙂 
Valamiért ez a csodás fa eddig elkerülte a figyelmemet,de most elvarázsoltak a színei: 
Vasárnap reggel nagyon korán és egyedül sétáltam a ködös parkban, de így is lett kedvenc képem. Ez a séta kicsit szomorkásabb volt. Egyrészt előtte a temetőben jártam mécsest gyújtani és emlékezni. Másrészt az idő is szomorkás-ködös volt. Na meg ugye Beni nem volt velem, így azért más…
A legkedvesebb képem lett: 
Pölcz Klaudia - kisklau 