Esténként…

Így lát engem Beni, amikor vasalok. Szóval szomorú arcom van, azt mondta.

Kép

Kicsit elgondolkodtam, aztán majdnem “bezzeg az időmben” kezdetű monológba fogtam. Tényleg ennyit változott a világ vagy csak rosszul érzékelem.

Hol vannak a meghitt családi esték? Néha úgy érzem, hogy percek maradnak egy nyugodt vacsorára. Társasjátékra, kártyázásra esetleg egy közös olvasásra, filmnézést már nem is említek, talán hétvégén. Minden rohanásban történik. Iskola után különóra, néptánc, sport, nyelvóra és ki tudja még mennyi minden. Majd változó időpontokban hazaesünk. Este hatkor vagy nyolckor, ki éppen a programjai után. Ezek utána vacsorakészítés, esetleg főzés másnapra, és a végeláthatatlan házimunka a mosás-vasalás stb… Ezek közben persze jön a kikérdezés, mi van holnapra? Kell valamit vinni? Megtanultad a szavakat? Nem érted? Miért nem érted? Nem tudtad megcsinálni? Na jó, cserjeszint: milyen növények is találhatók ott?  Hogyan is van a 90 angolul? Fogalmazás? Matek kész? Na, tényleg annyi? Jól van na, anyád tudja csak fáradt.  És tényleg, nem top-formában érkezem haza.

Anyaaaa, mikor játszhatok már??? Anya, ne vasalj már, csak a kedvenc pólómat!
Hogy volt ez régen? Anyuméknak sem gondoltam, hogy több idejük van, viszont biztosan nem így teltek az esték. Kevésbé voltak kapkodósak, valahogy több idő volt mindenre. Pedig mi is jártunk úszni, jártunk tömegsportra (pedig még kötelező sem volt) Nem emlékszem rá, hogy esti kikérdezések lettek volna? Hogy valakinek is tanulni kellett volna velem vagy az öcsémmel. Egy-két alkalomra emlékszem, de az is többnyire olyan volt, hogy betegség miatt kiestünk egy kicsit a tanmenetből és Anyukám próbálta segíteni oroszból az Öcsémnek 🙂 Szerintem míg élek nem felejtjük el és a vasárnapi családi ebédeknél mindig fel is emlegetjük:
Ottá tottá i kot 😀 Отто и Тото кошки
Szóval más volt még , ha nem is bezzeg az én időmben.
Csak bízom benne, hogy a mosogatás közbeni beszélgetésekkel és az esti összebújásokkal talán sikerül ellensúlyozni ezt az elképesztő rohanást, amiben élünk.
Advertisements

5 thoughts on “Esténként…

  1. még jó, hogy legalább Beninek van csepp ideje, és dokumentálja ezt a rohanást, amit én sem értek, csak tapasztalom… azért vigyázz magadra, a rajz alapján nem nézel ki valami jól… 🙂

  2. Vagy csak a vasalás a legjobban utált házimunka?:)
    Egyébként a gyerekeknek általánosságban igen jó meglátásaik, érzéseik vannak, amire sok felnőtt egyáltalán nem figyel oda. “Csak egy gyerek…”-mondják.
    Örülök, hogy Te elgondolkodtál ezen a rajzon, ami akár üzenetnek is felfogható.
    Pedig én minden fényképen mindkettőtöket csak mosolyogni látlak.:)

    • Többnyire mosolygósak vagyunk, az az este nem tartozott a legjobbak közé, de ugye mindig van rosszabb… Kicsit összejöttek a dolgok, de mindjárt megrázom magam és talpra állok. Egyébként a vasalás valóban nem tartozik a kedvencek közé 😀

  3. Most én is gomdolkodom. Igaz itt minden szó és gondolat.Futunk,rohanunk tudják,hogy értük tesszük de azért ez igazán kevés lássuk be!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s